Barcelona
sok mindenről híres, templomokról, parkokról, palotákról, tengerpartjáról – és a
zsebtolvajokról. A lányok a buszon utazva egyszer tanúi is voltak egy ilyen
esetnek; nem magának a lopásnak, hanem annak, amikor egy nő kétségbeesve vette
észre, hogy a táskáját kinyitották.
Mi
minden óvintézkedést megtettünk: az értékeink hasitasiban voltak és egy kézzel
mindig fogtuk azt, az egyéb holmik pedig a vállunkon vászontáskában, amit
leszorítva tartottunk. Nem paráztunk, de elővigyázatosak voltunk. Más egyéb
tekintetben abszolút biztonságosnak éreztem a várost, este sötétben nyugodtan
mászkálhat odakint az ember.
Mielőtt
kimentünk volna, Levi haveromat, aki élt kint, részletesen kikérdeztem
Barcelonáról. Érdeklődtem tőle, szerinte melyik rész a leginkább veszélyes a
turistákra nézve. Ő a Las Ramblast, azon belül is különösképpen a piacot
említette. Nos, kalandvágyó turistaként itt kezdtük a harmadik teljes napunkat.
A
La Rambla egy szép sétálóutca, ami ott jártunkkor sajnos eléggé fel volt túrva.
Mindenütt útépítés zajlott, annak kellemetlen látványával és hanghatásaival.
A
kordonok mögött azért lépten-nyomon felsejlettek a szépséges paloták (pl. Palau
Virreina), templomok, és az első barcelonai bejegyzésben már említett „szobrok”.
Sok
itt a színház (Teatre Principal, Gran Teatre del Liceu) és a színes, szecessziós
stílusú házak.
A turisták által
leginkább látogatott a Mercat La Boqueria nevű piac, ami – fogjuk rá, hogy - a
mi Nagycsarnokunkkal hasonlatos.A gyümölcsök,
zöldségek látványában gyönyörködtünk, a halak és húsok szagától viszont
menekültünk.
Kapható itt
sokféle gusztusos sajt, és az árus által természetes szörpnek mondott pocsék
ízű lötty is.
Miután
már elhagytuk a La Ramblát, akkor jöttünk rá, hogy két fontos látnivaló kimaradt. A Güell Palotát és a Placa Reiat kimaradt, ezeket másnap pótoltam.
A
sétálóutca a Catalunya térbe torkollik, ahol előző nap már jártunk, ekkor pedig
néptáncos előadásokat néztünk meg.
Innen
az általunk csak Angyalnak (Av de Portal del l’Ángel) hívott utcán) jutottunk
be a Gótikus negyedbe.
A
Barri Gótic egy nagyon hangulatos kis városrész, középkori házakkal, szűk
sikátorokkal, kanyargós utcákkal, színes házakkal, régi kőtemplomokkal.
Van
benne több bazilika (Santa Maria de Mar, Sants Mártirs), a központi téren pedig
egy katedrális Santa Eulalia).
A
sikátorok kisebb terekbe torkollnak, ahol különböző palotákkal találtuk magunkat
szembe.
Ilyen volt a Nagy Királyi Palota (Reial Major), a Katalán Kormány Székháza
(Generalitat), a Városháza vagy a Fődiakónus Palotája, ami ma Levéltár.
Ahol
ennyire élő a történelem, ott természetesen múzeumokat is lát az ember, de mi idő-
és pénzhiány okán be egyikbe se mentünk, csak kívülről néztük meg őket.
Egy
szép pontja a Gótikus negyednek az úgynevezett „Sóhajok hídja”, azaz az El Pont
del Bisbe.
Jó
sokáig kerestük, mire megtaláltuk a „Csók”-ot. Ez egy fotókból kirakott kerámia-mozaik,
aminek a közelében amúgy nagyon finom és laktató fagylalt kapható.
Utólag
tudatosodott bennünk amúgy, hogy itt is több mindent kihagytunk, ezért „kénytelen
voltam” másnap ide is visszatérni.
Összevissza
kanyarogtunk az utcácskákon, majd egyszer csak eljutottunk a régi város faláig,
innen pedig a sugárúton túl az El Bornig.
Ez
a Gótikus negyeddel szomszédos városrész, művészekkel és más extravagáns
figurákkal, Picasso és egyéb múzeumokkal.
Tulajdonképpen
ez a negyed tetszett a legjobban és mégis sajnos itt töltöttem a legkevesebb
időt. Ha egyszer visszatérek ide, egész biztosan ebben a bohém negyedben fogok
majd bolyongani naphosszat.
Némi
pihenőt követően délután ismét a tengerpartra vezetett utunk.
Ezúttal
Anyuval kettesben sétáltunk ki először egy másik kikötőig, ahol a Katalán
Történeti Múzeum is található.
Ennek
tövében kiültünk egy teraszra meginni egy italt és néztük a jachtokat meg
vitorlásokat.
Innen
egy hosszú út visz ki a tengerhez, aminek környéke egyfajta vigalmi negyed. Volt
itt minden vidámparkos dolog: óriáskerék, hajóhinta, céllövöldék, körhinta…
A
strandhoz a Bareloneta városrészen át vitt az utunk, ahol szintén méltatlanul
keveset időztünk, pedig ez is eléggé tetszett.
Érdekes,
a W Barcelona nevű felhőkarcolót-hotelt mindenhonnan láttuk a távolból, de
egyszer sem jutottunk el a közelébe.
Barcelonának
csak a központi részén hét-nyolc strand található, ebből mi a harmadikra értünk
ki, ahol összetalálkoztunk a fiammal és kettő lányommal. Egyrészt
fürdőruha sem volt rajtam, másrészt hiába sütött szépen a nap, kedvem se fűlött
igazán a fürdéshez. Ezért inkább csak a kintről néztem a vízben pancsoló, homokban
labdázó gyerekeimet.
Onnan
együtt busszal együtt utaztunk a Ciutadella Parkhoz, ami az 1888-as vásárra
készült.
A
nevében lévő Citadella a múlté, ellenben a park területén található a Katalán
Parlament Székháza.
Van
itt még egy állatkert és egy zoológiai múzeum is.
Itt
áll a rejtélyes nevű Sárkányok kastélya, ami előtt rekordszámú zöld papagájt
láttunk.
Az
északi kapu át kimentünk a széles sugárútra, ami a Diadalív zár le.
Közben az Igazság
palotája mellett haladtunk el.
Az Arc de Triomfnál
rengeteg ember volt, mert épp könyvvásárt tartottak.
A Tónál ért véget
a park bejárása, amin kacsák úsztak és csónakban eveztek az emberek.
Míg mi körbe sétáltunk, a gyerekek a gyepen játszottak.
Szállásunkhoz
közel, a Poble Sec negyedben vacsoráztunk, én spenótos-sajtos krokettet. Lepihentem
egy kicsit, az után pedig visszamentem a Mária Krisztina sugárúthoz egy
koncertre, számomra ezzel zárult a nap. Utána következett másnap a várva várt Réka-én-idő.
Tulajdonképpen azt fogom leírni legközelebb, hogy ezt mivel töltöttem.2025.
október
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése