Barcelona 2. - Montjuic, Nemzeti Múzeum, Espagna, Tengerpart

A második napunk két éles részre osztható. Első felét a hegyen, második részét a tengernél töltöttük.

A Montjuic hegy lábánál volt a szállásunk, annyira közel, hogy egyik nap a gyerekek fel is gyalogoltak oda. Viszont a közös kirándulásnál anyukám miatt Siklóval (Funicular) mentünk fel. 

Ez a Sikló nem olyan, mint a Budai Várban lévő névrokona, inkább hasonlított a Fogaskerekűre, ami néha alagútban, néha a szabadon haladt.

Az állomástól egy ideig együtt haladtunk felfelé, de mivel anyukám tempója lassú volt, a gyerekeké meg nyilván gyors, egy idő múlva lehagytak minket. 

Az egyik csapat oldalra tért ki, hogy virágokat és egymást fotózzák, a másik pedig rögtön a hegytetőt vette célba.

Amikor mi Magyarországon hegyet mászunk, tölgy-, bükk- és fenyőerdőkön át vezet az út. Itt viszont pálmafák és színes bokrok szegélyezték az ösvényeket.

Mi megálltunk az összes lehetséges kilátópontnál, hogy több különböző szögből láthassuk és fényképezhessük a várost.

Először a hegyek tűntek fel, rajtuk kilátó és TV-torony. A Sagrada Família tornyai annyira kimagaslottak a házak közül, hogy messziről észrevettük a templomot.

Aztán egy kilátó-teraszhoz értünk, ahonnan már a tengert is láttuk. 

Körbe jártunk, hogy először a teher- és halászhajókat, aztán a tengerjáró hajókat és jachtokat is láthassuk a kikötőben.

Később, ahogy a terasz másik részéhez értünk, a legszebb panoráma tárult elénk: a város és a tenger egyszerre.

Innen a „Libegő” (Teleferic) állomásához sétáltunk. 

Volt olyan elképzelés is, hogy azzal megyünk majd vissza.

Aztán elvetettük az ötletet, inkább egy ideig nézegettük a felettünk elhaladó kabinokat.

Miután erőt gyűjtöttünk, nekivágtunk az erődhöz (Castell) vezető hegyi útnak.

Amikor felértünk, onnan is szép látvány nyílt a távolba. 

Az erőd közelében néhány régi ágyút is kiállítottak.

Be nem mentünk, csak a hídra, és kívülről csodáltuk a bástyákat, ahonnan a katalán zászló lobogott.

Nem volt már se időnk, se erőnk a hegyen lévő olimpiai stadionokat megnézni, inkább úgy döntöttünk, elindulunk lefelé. 

Egy nagyon szép kertet (Jardins de Laribal) is útba ejtettünk.

Itt medencék, kutak, szobrok, rózsák között pihentünk meg egy időre.

A célunk a Nemzeti Múzeum (Palau Nacional) volt, amit mi csak kívülről láttunk (a lányok később belülről is megnézték).

Kőkorlátok, kőszobrok vették körül a múzeumot.

Hol az épületet fényképeztük, hogy az onnan elénk táruló kilátást.

Innen szép fokozatosan haladtunk lefelé, folyton hátra- és előre felé is fotózva.

Hangsúlyosak voltak alattunk az ión stílusú oszlopok.

A Victoria Eugenia és Alfonz paloták mellett lépkedtük le a lépcsőkön.

A Mágikus szökőkút sajnos ott tartózkodásunk ideje alatt átmenetileg nem működött, így nem láthattuk az éjszaka

Innen tettünk egy kitérőt a Caixal Forum kulturális központ irányába.

Igazából a „Spanyol falut” (Poble Espanyol) akartunk megnézni, de nem volt kedvünk belépőt fizetni.

Ezért csak bekukkantottunk az udvarára és a hatalmas bábukkal fotózkodtunk.

Innen a Mária Krisztina sugárúthoz értünk, amit a fesztivál miatt lezártak a forgalom elől, és állt itt egy színpad is.

A távolban már előbukkant az Espagna tér.

A sugárút és a tér között két hatalmas oszlop állt, a Torres Venecianes.

A tér közepén a „Három tenger szökőkútja”, leghangsúlyosabb építménye pedig az Aréna, ahol régebben a bikaviadalokat tartották.

Ez után kis pihenőt tartottunk a szálláson, ahol csak a fiamat találtuk, a lányok szanaszéjjel voltak a városban. 

Elhatároztuk hát, hogy hármasban lemegyünk a tengerhez.

Útközben láttuk a Kolumbusz emlékművet és a körforgalomnál lévő épületeket, mint például a Fegyveres Erők Intézete.

Először a kikötőhöz sétáltunk ki, ahol láttunk színes csónakot és régi stílusú hajót is.

Aztán buszra pattantunk, ami a strandhoz vitt minket.

A végállomásnál állt néhány felhőkarcoló meg egy „aranyhal”, itt mentünk le a partra.

Pálmafák és röplabdások a parton, napozók a homokos strandon, vitorlások a vízen.

Ők ketten leheveredtek a homokba, én meg bikinire vetkőztem.

Kénytelen voltam egyedül fürdeni a tengerben, ami nagyon kellemes meleg volt.

A család vacsoránál egyesült. A sok különböző tésztát a gótikus negyedben fogyasztottuk el (én spenótos gnocchit mozzarella-golyókkal), pont ott, ahová másnap visszatértünk. Erről írok majd a következő bejegyzésben.

 

2025. október