Réka útja: Barcelona 1. nap - Sagrada, Güell, Gaudi

2025. október 4., szombat

Barcelona 1. nap - Sagrada, Güell, Gaudi

Barcelonában a nulladik napunkat repülőzéssel, buszozással, metrózással, a szállás elfoglalásával és egy jó pizzázással töltöttük.

Az első nap elején beszereztünk egy csomó kaját, hatalmasat reggeliztünk, aztán együtt útnak indult a csapat a legfontosabb látnivalókhoz.

Az első természetesen a Sagrada Família, azaz Európa legmagasabb temploma, ami az UNESCO világörökség része. A tervező Gaudi, aki Barcelonában született, élt, és halt meg. A halála kicsit tragikomikus, mert épp itt a Sagradánál ütötte el egy villamos, miközben a saját művét szemlélgette.

A templomon 40 évig dolgozott, 15 évet pedig csakis ennek a projektnek szentelt életében. Érdekesség, hogy az építkezés még azóta sincs teljesen készen, bár most szentül ígérik, hogy jövőre aztán tényleg befejeződik.

Be nem mentünk, hatalmas volt a tömeg. Szép lassan körbejártuk, hogy megnézhessük mind a 18 tornyát, a különböző stílusokat, részleteket, mint például szőlőszemek, gótikus ablakok, feliratok, domborművek.

Itt találkoztunk az első utcazenészekkel, akik Gipsy Kings dalokkal csináltak jó hangulatot a járókelők körében. Kicsit táncikáltunk, énekeltük is.

Valamint itt mentek be a gyerekek az első FC Barca boltba, amit aztán később számtalan követett.

Nem egyből metróztunk a Güell Parkhoz, hanem császkáltunk egy kicsit a közeli sétálóutcában, ami a Sant Pau kórházhoz vezetett.

Barcelonában amúgy elég sok modern kórházépületet láttunk, de ez a jellegzetes stílusú épület-együttes kivételes volt.

Innen viszont tényleg metróra szálltunk és a Lesseps állomástól először egy szélesebb sugárúton gyalogoltunk, aztán egy szép kertnél elindultunk felfelé a hegyre.

A meredek emelkedő kicsit megijesztette anyukámat, de aztán szerencsére néhol mozgólépcső segítette a felfelé haladást.

Amúgy is megálltunk útközben a szebb épületeknél, amelyek közül a legszebb a Sant Josep de la Muntanya nevű neoromán stílusú zarándokhely volt.

Innen már nem volt messze a Güell Park felső bejárata.

Sajnos az hidegzuhanyként ért minket, hogy a helyszínen nem lehet jegyet venni, csak online.

Anyukám elkezdte QR-kóddal, aztán a gyerekek segített neki, mert full bonyolult volt a folyamat.

Hosszabb kínlódás után végre bebocsáttatást nyertünk Barcelona egyik leghíresebb látnivalójába.

Itt már külön utakra mentünk a parkon belül.

A fiamék például innen felmásztak egy hegy tetejére, ahonnan körpanoráma tárult eléjük.

Mi Anyuval ketten lassabban, alaposabban fedeztük fel.

Természetesen Gaudi keze nyomát őrzi a park mindenütt.

A központi teraszt mindenhol színes mozaikok díszítik.

A hegyoldalban kővel borított oszlopok, amikre zöld növények és virágok futnak fel.

A teraszról is gyönyörű a kilátás a városra és a tengerre…

…de fentebbről még csodálatosabb panoráma tárul az ember elé.

A múzeumokba, Gaudi házba nem mentünk be, csak kívülről néztük meg őket.

Nagyon tetszettek az ottani épületek, amelyeken kis túlzással egyetlen derékszög sem található.

Csupa ív és szín, és persze mozaik meg kő mindenütt.

Ezek tulajdonképpen olyanok, mind egy-egy meseház vagy mézeskalács-házikó.

Nagyon közel állt hozzám az egésznek a stílusa és a hangulata.

Míg visszatérésünk után néhányan a Lesseps közelében ebédeltek, én egyedül elmentem egy közeli Gaudi palotához, a Casa Vicenshez.

Innentől Anyuval kettesben a Grácia úton lefelé haladva sétáltunk. Itt lépten-nyomon Gaudi és alkotótársainak palotáiba botlik az ember. Ő tulajonképpen mindenütt ott van Barcelonában.