Tavasz, kert, buli...

Örömmel jelenthetem be, hogy végre a Börzsönybe is megérkezett az igazi tavasz! (Így március utolsó hétvégéjén azért itt volt már az ideje.)

A tavaszi naaagy rendrakásnál nálam az az elv, hogy bent kezdjük és fokozatosan haladunk kifelé. Amikor kész volt a ház, következett a terasz. Ha néha-néha be is gyújtunk, már nem kell akkora helyen tárolni a tűzifát, ezért azokat csak egy kis kupacba rendeztük.

Lesúroltam az asztalt, székeket, ládát, fogast, majd a ház előtti padokat. Kimostam az itteni textileket, kiporszívóztam a kanapét. Aztán a porszívóval körbevonultam az egész ház körül, különös tekintettel a szúnyoghálókra, ablakkeretekre. A magasabb részeken seprűvel szedtem le a koszt és a pókhálókat. Lesúroltam a kinti párkányokat, korlátokat.

Kikerült a függőágy a két diófa közé. A lányok újra kint hintáznak, tornáznak, fára másznak. Előszedtük a pincéből a kerékpárokat, a javításuk azonban még várat magára. 

Végre kintre lehet teregetni a ruhákat, így sokkal hamarabb megszáradnak a napon-szélben, és isteni lesz az illatuk! (Soha nem fogok szárítógépet venni!) 

Napos időben kint lehet már enni a teraszon. Aki pihenni akar, az elvetődik a kanapén vagy a nagy rattan fotelben.

Kende létrára állt, és kitakarította az ereszekből a faleveleket meg egyéb trutymát, Tündér pedig felmászott a ház tetejére. (Amúgy is szeret ott ücsörögni.) A meredek tetőről az eső ugyanis lemossa a szennyeződéseket, de a kisebb lejtésszögű terasz-tetőn megállt a kosz. Ezt kaparta le mindenféle célszerszámokkal (pl. drótkefe ill. nokedli szaggató lapát J ).

Még a sufniban és a pincében van elég nagy kupi, de ami késik, nem múlik.

A konkrét kerti munkálatokat a zord időjárás igencsak hátráltatta. Visszajött egy időre a tél, fagyok voltak éjjelente, hózápor jött meg szélvihar, minden, amit csak el tudtok képzelni.

Amikor aztán kissé enyhült az idő, elkezdtük a kert rendbetételét. A tél során letöredezett ágakat, gallyakat szedtük össze. A nagyobbak a gyújtósba mentek (hatalmas kupac gyűlt össze), a kisebbek a komposztra. 

Ahol túl nagy volt az avar, az egy részét szintén hátra talicskáztuk. (Mi ősszel nem szoktuk összegereblyézni a lehullott faleveleket, hogy táplálják a talajt.)

Rendbe tettük a kerítések mentét, lemetszettük a szőlőt, a futórózsákat. A fügebokrot idén is megszabadítottam az indáktól.

Végre megjelentek nálunk az első virágok! Először a kapu közelében a hóvirág, aztán az egész kertben az ibolya meg egy fehér virág, amit hófényként azonosítottam be. Végül nyílni kezdett a százszorszép.

Az a baj, hogy a nyugati részen mindig előbújik a földből sok hagymás növény, de a fény hiánya miatt ott sosem bontanak virágot.

Garázdálkodtunk egy kicsit a közeli gazdaboltban. Beszereztem néhány gyönyörű szobanövényt. Ezeket elültettem, a régieket átültettem, a polcok-szekrények tetején most fehér, sárga, lila, ciklámen virágok és zöld növények pompáznak.

Almáskertből szedtünk barkát és aranyeső-ágat (sajnos egyik sincs a kertünkben, persze később majd lesz). Az asztal húsvéti díszítést kapott, előkerültek a mindenféle tojások és nyuszik.

Vettem egy nagy zsák virágföldet és Kincsővel egyik nap naaagy cserép-beültetős-vetős bulit csaptunk. Elhatároztam, hogy minden szebb cserépbe, amit csak találunk, rakunk valamilyen magot. Az agyagedényekbe fűszernövények kerültek: majoránna, bazsalikom, menta, citromfű, rozmaring és metélő-petrezselyem. 

Törökszegfűt és violát nagyobb bödönökbe raktunk. 

Ágitól egy székért cserébe kaptam cuki kis zöld izéket, ők kerültek a legkisebb cserepekbe. A telet túlélő kövirózsákat külön cserepekbe tettük.

A palántázásnak, veteményezésnek is nekikezdtünk, de erről majd a következő bejegyzés fog szólni.

 

2021. március

Tovább képződtem

Ember tervez, Isten végez. Olyan jól kitaláltam én ezt az egészet. Múlt hétvégén megcsináltam a tavaszi nagytakarítást a házban, a hétfői ünnepre mindennel kész lettem. Elhatároztam, hogy ezen a héten fokozatosan haladok kifelé, tisztaságot és rendet teremtek a teraszon, ház körül, sufniban, pincében és kertben. És a legközelebbi blog-bejegyzést majd erről írom, fotókkal színesen illusztrálva.

Ehhez képest újra megérkezett Nógrádra a „tél”. Lehűlt a levegő, fújt a szél beborult az ég, sőt, hózáporok is jöttek. Sándor, József, Benedek, meghozták a hideget. Emiatt lassan haladok a kinti munkákkal, elnapoltam a hétvégére tervezett vetést is. 

Ehelyett most inkább a továbbképzésről írok, úgyis kérték páran, hogy számoljak be róla. A címe: „A pedagógus lelki egészsége és harmóniája”. A cím nemcsak pedagógusként, de life coach-ként is vonzó volt számomra.

A tananyag tulajdonképpen nem túl sok újat mondott nekem, de arra jó volt, hogy felfrissítsem, rendszerezzem meglévő tudásomat. Még hasznosabb volt abból a szempontból, hogy nagyon sok kérdést, gyakorlati feladatot tartalmazott. Így kénytelen voltam elgondolkozni a saját életemről, a szakmámról, a személyiségemről.

Én alapvetően nem érzem, hogy a pedagógusoknak azon körébe tartoznék, akik belefáradtak a nehézségekbe, aki nagyon szenved a stressztől. A tanárok többsége azonban sajnos lelkileg nem igazán egészséges. A pedagógus szakma az egyik legstresszesebb, rengeteg pszichés terhelés ér minket. Számomra ezek közül legnehezebb kezelni az adminisztratív feladatokat, a szabályokat, a bürokráciát. Úgy érzem, hogy a társadalom általánosságban egyre kevésbé becsüli meg ezt a hivatást.

Átgondoltam, hogy nekem mit jelent a lelki egészség. Nálam a testi egészség egyértelműen kihat a lelkire. Minden nap mozgok, igyekszem egészségesen táplálkozni, nincsenek káros szenvedélyeim. Fontos az egészséges környezet, sokat vagyok a szabad levegőn, rendben és tisztán tartom az otthonomat. Pozitív emberi kapcsolatokat ápolok (kollégák, faluközösség, barátok). Általában sikerül tartanom a napirendemet, sokat alszom, ki tudok kapcsolódni. Alkotás (írás) illetve mozgás (tánc, torna) által teljesedek ki leginkább.

Úgy érzem, reálisan látom a személyiségemet, ismerem erősségeimet, illetve látom hibáimat és ezeken folyamatosan igyekszem javítani, fejlődni. Az életem rengeteg változása hozzáedzett, hogy rugalmas emberré váljak, aki könnyen alkalmazkodik a változásokhoz. Legnehezebb számomra talán érzelmeim kontrollálása. Türelmetlen és maximalista vagyok, mindent akarok és azt rögtön. Nem szeretem, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogyan én kitaláltam, nehezemre esik nyugodtnak maradni, folyton pörgök.

Arról sokat olvastam, mi a stressz, milyen tényezők okoznak stresszt. Kielemezve az életemet, nem szenvedek túl sok stressztől, ezek is inkább a családon belül érnek engem. Az idegesítő emberek, a zaj, a rendetlenség okoz számomra stresszt. És leginkább az, ha az elvárásaim nem teljesülnek, nem úgy, vagy nem azonnal. Tanárként sokkal higgadtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, mint anyaként, a diákjaimat könnyebb elviselnem, mint a saját gyerekeimet. A stressz sokszor pozitív is lehet, ha előre mozdítja az életemet. Ilyen volt számomra például a tavalyi válás vagy a költözés.

Sok pedagógus a folyamatos stressz, a sok megterhelés, a túlzott elvárások, a kevés pozitív visszacsatolás miatt kimerül és a kiégés közelébe kerül. Elvégeztem egy tesztet, hogy vajon én hol tartok a kiégés folyamatában: valahol az idealizmus és realizmus között. Szeretek tanítani, a gyerekekkel foglalkozni, de megtartom az egészséges egyensúlyt. Nem vagyok hajlandó belerokkanni a tanításba, nem engedem bele a diákokat vagy a munkámat a szükségesnél jobban a magánéletembe. Jó, együttműködő a kapcsolatom a kollégákkal. A testi és szociális szintem jó, a lelki-érzelmi szintemen van javítanivaló.

Majd ezekre különféle stresszoldó technikákat tanultam. Hogyan kell tárgyilagosan szemlélni a problémákat, megváltoztatni a nézőpontot. A konfliktusokat kerülni illetve kellően kezelni. A kudarcokat az élet egyéb területein szerzett tapasztalatokkal leküzdeni. Az életet pozitív irányból szemlélni, meglátni mindennek a humoros oldalát. Lazítani, mozogni, kikapcsolódni, flow-ban lenni. Engem leginkább a következő dolgok oldanak: mozgás, zene, tánc, masszázs, természet, beszélgetések, rendrakás, írás.

Át kellett tekintenem a komplett életpályámat. Megvizsgáltam, hol vannak pozitív kiugrások, és hol hátravetések. Le kellett írnom a szakmai életem szakaszait, majd egy diagramot is kellett róla készítenem. Átgondoltam, mikkel vagyok elégedett, mennyire teljesültek a céljaim.

Össze kellett gyűjtenem, miért szeretem a munkámat, pl. emberekkel dolgozni, gyerekekkel foglalkozni, közösséghez tartozás, változatosság. Össze kellett írnom, milyen sikereket értem el pályám során, pl. tanítványaim sikeres nyelvvizsgái, érettségijei, felvételijei, pozitív visszajelzések diákoktól, szülőktől. Meg kellett vizsgálnom, hogy melyek a külső illetve belső motivációim.

Tanultam arról, hogyan érdemes a kudarcokat kezelni. Ami nekem bevált: a jövőre fókuszálás, korábbi pozitív élmények felidézése, külső rend teremtése, hogy belül is rend legyen, kimozogni-kiírni magamból a feszültséget.

Végül a pozitív pszichológiáról esett szó. Szerintem ezt sok esetben alkalmazom is az életemben. Pl. nem rágódom túl sokat a múlton, inkább előre tekintek. Keveset elemezgetek, inkább cselekszem. Ha rossz dolog történik, eléggé kiborulok, de nem szenvedek rajta sokáig, inkább továbblépek, és meglátom benne a jót. Nem másokat vádolok a kudarcokért, hanem magam teszek a saját boldogságomért.

Kaptam egy listát tele tulajdonságokkal. Ezek közül kellett kiválasztanom tízet, amelyek a leginkább jellemzőek rám. Aztán meg kellett kérnem egy külső személyt, hogy ő is válasszon tízet. Én voltam annyira merész, hogy a páromat is, és az anyukámat is megkértem erre. Érdekes volt, melyik tulajdonságok stimmeltek, és milyen tulajdonságokat választottak ők, amiket én magamra nem is, vagy kevéssé gondoltam jellemzőnek.

A Mindfullness kapcsán el kellett gondolkoznom a boldogságról. Magamat alapvetően boldog embernek tartom, elégedett vagyok az életemmel. Az viszont jellemző rám, hogy nehéz számomra az „itt és most”-ban lenni, sokszor elvágyódom térben és/vagy időben. Szeretek tervezgetni, vágyom a változásra, előre lépésre. Pedig nagyon fontos lenne a jelen pillanatait megélni, egyfajta tudatos, éber figyelemben lenni. Ehhez persze a meditáció segítene legjobban, de ez nekem még mindig nagyon nehezen megy.

A flow-ról sok szó esett a tanfolyamon. Akkor kerülünk a flow állapotába, ha olyan dolgot csinálunk, amit igazán szeretünk, és abba annyira belemerülünk, hogy az idő szinte repül, mi pedig szinte megszűnünk létezni. Én nagyon élvezem ezt az áramlást, kiteljesedést, amit talán leginkább írás és tánc (zene, mozgás) közben tudok megélni.

 

2021. március

(A bejegyzést nógrádi képekkel illusztráltam, amelyek még a tavaszban készültek.)

Nagytakarítás a házban

Pontosan egy éve költöztünk ide a Hóvirág utcai házba, így természetes volt, hogy akkor tetőtől talpig kipucováljuk, rendbe rakjuk a házat, a kertet. Most is, mint minden tavasszal, belefogtam a NAAAGY selejtezésbe, takarításba, rendrakásba.

Leírom, hogy mifelénk ez hogyan megy, és adok néhány tippet, motivációt. Az emberek nagy többsége úgy végzi a tavaszi nagytakarítást, hogy húsvétra legyen kész vele. Aki régóta olvas, az tudja, hogy nálam az ünnep a tavaszi napéjegyenlőség, azaz március 21-re kell mindennel elkészülnöm.

Bennem két lény lakozik, az egyik a laza, szabad hippi, a másik meg a precíz szervező. Most ez az énem került előtérbe: kis cetlikre helyiségenként összeírtam a teendőket, a házból egyre kifelé haladva, a végére a kertet hagyva. Neked is javaslom ezt a módszert, mert nagyon jó érzés mindig egyre több elvégzett teendőt kihúzni a listáról.

Először a nagymosással kezdtem. Kimostam az összes lakástextilt: függönyöket, terítőket, huzatokat, rongyszőnyegeket. Tudni kell, hogy nálunk a kevésbé szép felületeket (pl. kanapé, ferde tetőtéri fal) is színes anyagok borítják, és mivel utálom a modern műanyag gépek látványát, ezért le szoktam takarni a mosógépet vagy a bojlert is.

Folyamatosan járt a mosógép, válogattam, teregettem, száradtak az anyagok, és eközben nekiálltam a súrolásnak. Az első helyiség a fürdőszoba volt. Lemostam a csempét, vízkőtelenítettem a csapot, zuhanyt, mosógépet. Tiszta lett a kád, a mosdó, a vécé (amit sosem használunk J). Én a sok műanyag flakon meg tubus látványát sem szívlelem, ezért ezeket kerámia-poharakban illetve fonott kosarakban tároljuk, amiket most sorra átnéztem és kitisztítottam.

Az első selejtezést a nagylányom kezdte, aki hosszú kihagyás után végre újra „haza” látogatott, és átválogatta az összes itt hagyott holmiját. Amikor az előszobára került a sor, a lányok átnézték a cipőiket, mi jó még rájuk, mit nőttek ki. A téli csizmák hátulra kerültek, a szandálok optimista módon előre, a kinőtt lábbelik zsákba. Elraktuk a fogasról a nagyon meleg kabátokat és a bundagatyákat is. A síkesztyűk és a kötött sapkák is a szekrény mélyére kerültek. Ezután letisztítottam a lépcsőt, a korlátot.

Aztán jött a konyha. Én a zacskók látványát is utálom, ezért vásárlás után mindent kicsomagolok, és befőttesüvegekbe rakok ki. Ez egyszerre praktikus és esztétikus is: így jól látható, miből mennyink van, miket kell venni, és jól mutat a sok növény, mag, miegymás. Üvegekben, valamint szép kerámia- és fém-tárolóban van az összes szárazáru, gyógynövény, fűszer, stb. Na meg persze a lekvárok, befőttek. Most ezeket az üvegeket, tárolókat mind levettem és lemostam. Kívül-belül, alul-felül letisztítottam a konyhaszekrényt. Tiszta lett az én szépséges tálasom, népi kerámiaedényeim. Lesúroltam a tűzhelyet, tiszta lett a hűtőszekrény, a szemetes.

Ezután jött a nappali tér. A porszívózást a magasban kezdtem, letakarítva így a gerendákról a pókhálókat (majd nyáron szőnek újakat a pókocskák). Benyúltam a csővel a szekrények, polcok tetejére, mögé, és alá. Kiporszívóztam a kanapét is. Leporoltam, lesúroltam a bútorok tetejét, polcait, tárgyait. Felsöpörtem, majd felmostam a padlót.

Minden helyiségben tiszták lettek a képkeretek és a lámpák, a kapcsolók és a konnektorok, a tükrök és a kilincsek, na meg az összes dísztárgy.

Fontos a külső tisztaság és rend, de az is, mi van a bútorokon belül. Én rendet raktam a komód fiókjaiban, az irattároló mappákban, a kredencben a kézműves holmik és a társasjátékok között, a lócák tárolóiban, valamint a ruhásszekrényemben.

Nálam a nagy mumus az ablakmosás, erre szánom rá magamat mindig legutoljára, de nemzeti ünnepünk és az anyukám születésnapja tiszteletére ezen is túlestem.

Bizonyára tudjátok, hogy lelkes környezetvédő vagyok. A tisztításhoz leginkább forró vizet (amennyit a kezem kibír) és szivacsot használok. Igazából vettem egy lebomló folyékony tisztítószert is, de úgy elpakoltam, hogy sikerült róla teljesen megfeledkeznem, és csak az ablaktisztításra találtam meg. A makacsabb szennyeződésekre meg a felmosó-vízbe egy kis mosószódát raktam. Van nekem egy jó kis házi vízkőoldóm: ecet és citromlé 1:2 arányú keveréke. De mivel a szagával a világból ki lehet kergetni, csepegtettem bele pár csepp levendulás illóolajat, így nemcsak tiszta, de illatos is lett minden.

Miközben én bent serénykedtem, minden napra kiadtam valami feladatot a lányoknak. Átpakolták a megmaradt tüzifát, összeszedték a letört gallyakat, ágakat, a nagyobbakat gyújtósnak rakták el, a kisebbeket a komposztra hordták. Megvolt a munkamegosztás: egyikük ágvágóval, metszőollóval darabolt, másikuk gereblyézett, kupacolt, a harmadik pedig talicskával vitte a sufniba. Az ünnepnapra a lányok tetőtől-talpig rendet és tisztaságot varázsoltak a tetőtéri szobájukba.

A végére hagytam a nagy újdonságot: vettünk egy lakókocsit! Hogy minek az nekünk? Több funkciója lesz, legelsősorban a párom elvonulós kuckója. Ő hétköznaponként kora hajnalban kel, így este korán kell(ene) lefeküdnie, de nálunk akkor még javában zajlik az élet, külön hálószobánk meg ugye nincs, a nappaliban alszunk egy kihúzható kanapén. Most ha szeretné kipihenni magát, csak kivonul a lakókocsiba, ahol csend van és nyugalom. Ott a kisebb szerelési, javítási munkákat is elvégezheti, tehát ez egy mini műhely is egyben. Ha mindkettőnknek elege van a zsivajból, akkor kettesben is félrevonulhatunk oda. Valamint ha a gyerekek akarnak bandázni, akkor kiváló buli-hely a lakókocsi.

A lakókocsi rendbe-hozását is beterveztem a nagytakarításba: porszívózás, törölgetés, tapétázás, új textíliák, de a párom azt mondta, hogy ezt szeretné ő egyedül csinálni. Csak Kincsőt engedi be időnként, ő fúrta fel például a csavarokat. Egész héten ott tettek-vettek, szépült minden. Ez a hét már a kinti térről szól, be van tervezve a terasz, a ház külső része, a sufni, és persze a kert is. Mire azzal elkészülök, szerintem csili-vili lesz a lakókocsi is.

Kedves Olvasóm, bátorítalak, hogy vágjál bele a tavaszi nagytakarításba!

Kezdd a selejtezéssel. Eleve ne hagyd felhalmozódni magad körül a felesleges tárgyakat, keveset vásárolj, és ne legyen lomtárad. A zsúfoltság, a „majd jó lesz még valamire” típusú dolgok gátolják a tér természetes energia-áramlását. Az elengedés segíti a megújulást, és tavasszal ez talán még fontosabb, mint bármikor máskor. A soha nem hordott ruhák, a megunt könyvek, játékok mehetnek ki – na nem a kukába, hanem a rászorulóknak.

A nagytakarítást csak a szuperhősök végzik el egy nap vagy egy hétvége alatt. Szánj rá több időt, minden nap végezz el egy munkafolyamatot, vagy takaríts ki egy helyiséget. A nagyobb munkálatokat hagyd hétvégére. Akkor mossál, amikor az idő napos és szeles, így hamar megszárad minden. (Nekem nincs és nem is lesz szárítógépem. A ruhák télen a kályhánál, nyáron meg kint a szabad levegőn száradnak.)

Ez az időszak jó alkalom arra, hogy te is kicsit megújítsd az otthonodat. Rendezd át a házat, találj új funkciót a helyiségeknek, tologasd át a bútorokat. Szerezz be néhány újdonságot: egy szép textilt, lámpát, képet vagy más dísztárgyat.

Bár nagy meló ez az egész, de a végeredmény megéri. Tiszta, rendezett házban a tavaszi testi-lelki megújulás is sokkal könnyebb.

 

2021. március

Újra itthon

Hogy hol voltam eddig? Természetesen itt Nógrádon, az Almáskertben, ahol eddig, viszont napközben eljártunk az iskolába, ki dolgozni, ki tanulni. Egy hete azonban megint online sulizunk. Majdnem pontosan egy évvel a tavalyi digitális oktatás után most mintha ismételné magát a történelem. Ugyanúgy nem szeretem, mint akkor; órákat kell ülnöm a gép előtt, és csak a képernyőn látom a tanítványaimat. Hiányzik a személyes kapcsolat a gyerekekkel meg a kollégákkal. Nagyon nem egészséges egész délelőttöket ülő helyzetben lenni és egy monitort bámulni. Szétmegy tőle a szemem, a gerincem és a fenekem.

De hogy nagyon ne szenvedjek, azért elmondom, hogy most sokkal gyorsabban és könnyebben vettük az akadályokat, mint múlt évben. Igaz, a Kréta hétfői összeomlása nem volt túl bíztató kezdet, de gyorsan reagáltunk rá, és szépen visszatértünk a jól bevált felületekre. A tavalyihoz képest különbség, hogy minden órát élőben tartok, én Skype-on, van, aki Meet-en, de azért a Google Classroom-ot se feledjük: oda rakom fel írásban az anyagot, hogy aki esetleg nem tudott részt venni az online órán, az is lépést tudjon tartani velünk.

Ez is különbség tavalyhoz képest, hogy egy-két kivételtől eltekintve mindenki aktívan részt vesz az órákon. Csak a nyolcadikban csökkent némileg a jelenlét, de ők igazoltan vannak távol, hiszen épp most zajlanak a szóbeli felvételik. Eddig sikerekről számoltak be a diákok, ez úton is drukk nekik! Annyiban színesítem a feladatokat, hogy mindig egy-egy kis, a témához kapcsolódó videót is küldök a gyerekeknek.

Találunk humort is a helyzetben; van, aki a plüsseit mutatja meg (Micimackó és Malacka egy képernyőn), van, aki a kisállatát. Velünk van az órán kistesvér, kutya, unokatesó. Változtatják a háttereket, így olyan, mintha egy tengerpartról vagy az űrből jelentkeznének be a gyerekek. A profilképeik is viccesek, múltkor például magával Győrfi Pállal beszélgettem. J Igyekszünk túlélni, és bízunk benne, hogy tényleg csak a tavaszi szünetig tart ez az egész.

Nem tudok nem párhuzamot vonni 2020 márciusával. Akkor 16-án tértünk át az online oktatásra, és épp azon a napon költöztünk is ide a Hóvirág utcába. Ha meg kellene neveznem életem egyik legborzalmasabb hetét, akkor az lenne az. Szörnyű volt, reggeltől estig a gép előtt vagy a közelében kellett lennem, folyamatos kapcsolatban a gyerekekkel, szülőkkel, és közben a házat meg a kertet rendeztük.

Síkideg voltam a technikai nehézségek, a kommunikációs problémák miatt, ráadásul mindeközben ki kellett takarítani egy házat tetőtől talpig, és elrendezni benne a család bútorait, holmiját. De kibírtam, mint eddig mindent. (Igaz, exponenciálisan nőtt a ráncaim és az ősz hajszálaim száma.)

Elhatároztam, hogy most is a jó oldalát nézem a dolgoknak, és több időt-energiát fordítok a benti és kinti tér rendezésére, tisztítására. Magyarul belefogtam a tavaszi NAGY rendezésbe. A ház és a kert is tisztul, szépül, de erről majd egy külön poszt fog szólni.

Jó ideje nem írtam ide a blogra, és ennek oka, hogy az estéimet a továbbképzéssel töltöttem. Hajtottam, és sikerült is vele végezni, majd egy bejegyzésben erről is beszámolok. Most csak annyit, hogy lelkileg egészségesebb és harmonikusabb lettem. (A képzés címe: „A pedagógus lelki egészsége és harmóniája)

Közben az országban feje tetejére állt a világ. Esti kijárási tilalom, bezárt boltok, vendéglátós helyek, edzőtermek, maszkhasználat most már szabadtéren is. És persze bezárt iskolák, óvodák. Elveszített munkahelyek, anyagilag csőd szélén álló vagy teljesen tönkrement családok és vállalkozások.

Őrület. Erről nekem sarkalatos véleményem van, de nem szeretném túlzottan provokálni a blog olvasóit, így inkább gondolataimat megtartom magamnak, aki ismer, az úgyis tudja, milyen a hozzáállásom.

Közvetlen ismerősök kerültek kórházba, a szüleim megkapták az oltást, én viszont nem hagyom, hogy a korona álljon az életem középpontjában. Alig olvasom a Covid-dal kapcsolatos híreket, nem követem a statisztikákat, és ha anyukám az oltásról vagy a karanténról kezd beszélgetni, gyorsan elterelem a témát. Ez nem struccpolitika, csak egyszerűen nem engedem, hogy a félelem uralja az életemet.

Nagyon fontosak ilyenkor az emberi kapcsolatok. Szerencsére a családomban a józan ész az úr, így nem zárkóznak be teljesen anyukámék sem. Múlt hétvégén is eljöttek hozzánk, pedig ő 71 éves, a párja pedig 94. Épp Ottó születésnapját ünnepeltük. A létszám a gyerekekkel és a lányom párjával együtt pont nem haladta meg a tíz főt. Volt torta, süti, társasjáték. És volt puszi, meg ölelés is.

Amúgy meg sokat mozgok, kint vagyok a kertben, ha pedig elmegyek itthonról, akkor biciklin suhanok. A kerékpározás ugyanis szabadidős sporttevékenység, így legalább akkor nem kell maszk. Friss levegőt szívok, edzem testem, erősítem immunrendszerem.

Minden kedves olvasómat erre buzdítom. Hiszen a legfontosabb az egészség és a szeretet!

 

2021. március

(A fotók Zebegényben-Nagymaroson készültek.)