Ember tervez, Isten végez. Olyan jól kitaláltam én ezt az egészet. Múlt hétvégén megcsináltam a tavaszi nagytakarítást a házban, a hétfői ünnepre mindennel kész lettem. Elhatároztam, hogy ezen a héten fokozatosan haladok kifelé, tisztaságot és rendet teremtek a teraszon, ház körül, sufniban, pincében és kertben. És a legközelebbi blog-bejegyzést majd erről írom, fotókkal színesen illusztrálva.
Ehhez képest újra megérkezett Nógrádra a „tél”. Lehűlt a levegő, fújt a szél beborult az ég, sőt, hózáporok is jöttek. Sándor, József, Benedek, meghozták a hideget. Emiatt lassan haladok a kinti munkákkal, elnapoltam a hétvégére tervezett vetést is.
Ehelyett most inkább a továbbképzésről írok, úgyis kérték páran, hogy számoljak be róla. A címe: „A pedagógus lelki egészsége és harmóniája”. A cím nemcsak pedagógusként, de life coach-ként is vonzó volt számomra.
A tananyag tulajdonképpen nem túl sok újat mondott nekem, de arra jó volt, hogy felfrissítsem, rendszerezzem meglévő tudásomat. Még hasznosabb volt abból a szempontból, hogy nagyon sok kérdést, gyakorlati feladatot tartalmazott. Így kénytelen voltam elgondolkozni a saját életemről, a szakmámról, a személyiségemről.
Én alapvetően nem érzem, hogy a pedagógusoknak azon körébe tartoznék, akik belefáradtak a nehézségekbe, aki nagyon szenved a stressztől. A tanárok többsége azonban sajnos lelkileg nem igazán egészséges. A pedagógus szakma az egyik legstresszesebb, rengeteg pszichés terhelés ér minket. Számomra ezek közül legnehezebb kezelni az adminisztratív feladatokat, a szabályokat, a bürokráciát. Úgy érzem, hogy a társadalom általánosságban egyre kevésbé becsüli meg ezt a hivatást.
Átgondoltam, hogy nekem mit jelent a lelki egészség. Nálam a testi egészség egyértelműen kihat a lelkire. Minden nap mozgok, igyekszem egészségesen táplálkozni, nincsenek káros szenvedélyeim. Fontos az egészséges környezet, sokat vagyok a szabad levegőn, rendben és tisztán tartom az otthonomat. Pozitív emberi kapcsolatokat ápolok (kollégák, faluközösség, barátok). Általában sikerül tartanom a napirendemet, sokat alszom, ki tudok kapcsolódni. Alkotás (írás) illetve mozgás (tánc, torna) által teljesedek ki leginkább.
Úgy érzem, reálisan látom a személyiségemet, ismerem erősségeimet, illetve látom hibáimat és ezeken folyamatosan igyekszem javítani, fejlődni. Az életem rengeteg változása hozzáedzett, hogy rugalmas emberré váljak, aki könnyen alkalmazkodik a változásokhoz. Legnehezebb számomra talán érzelmeim kontrollálása. Türelmetlen és maximalista vagyok, mindent akarok és azt rögtön. Nem szeretem, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogyan én kitaláltam, nehezemre esik nyugodtnak maradni, folyton pörgök.
Arról sokat olvastam, mi a stressz, milyen tényezők okoznak stresszt. Kielemezve az életemet, nem szenvedek túl sok stressztől, ezek is inkább a családon belül érnek engem. Az idegesítő emberek, a zaj, a rendetlenség okoz számomra stresszt. És leginkább az, ha az elvárásaim nem teljesülnek, nem úgy, vagy nem azonnal. Tanárként sokkal higgadtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, mint anyaként, a diákjaimat könnyebb elviselnem, mint a saját gyerekeimet. A stressz sokszor pozitív is lehet, ha előre mozdítja az életemet. Ilyen volt számomra például a tavalyi válás vagy a költözés.
Sok pedagógus a folyamatos stressz, a sok megterhelés, a túlzott elvárások, a kevés pozitív visszacsatolás miatt kimerül és a kiégés közelébe kerül. Elvégeztem egy tesztet, hogy vajon én hol tartok a kiégés folyamatában: valahol az idealizmus és realizmus között. Szeretek tanítani, a gyerekekkel foglalkozni, de megtartom az egészséges egyensúlyt. Nem vagyok hajlandó belerokkanni a tanításba, nem engedem bele a diákokat vagy a munkámat a szükségesnél jobban a magánéletembe. Jó, együttműködő a kapcsolatom a kollégákkal. A testi és szociális szintem jó, a lelki-érzelmi szintemen van javítanivaló.
Majd ezekre különféle stresszoldó technikákat tanultam. Hogyan kell tárgyilagosan szemlélni a problémákat, megváltoztatni a nézőpontot. A konfliktusokat kerülni illetve kellően kezelni. A kudarcokat az élet egyéb területein szerzett tapasztalatokkal leküzdeni. Az életet pozitív irányból szemlélni, meglátni mindennek a humoros oldalát. Lazítani, mozogni, kikapcsolódni, flow-ban lenni. Engem leginkább a következő dolgok oldanak: mozgás, zene, tánc, masszázs, természet, beszélgetések, rendrakás, írás.
Át kellett tekintenem a komplett életpályámat. Megvizsgáltam, hol vannak pozitív kiugrások, és hol hátravetések. Le kellett írnom a szakmai életem szakaszait, majd egy diagramot is kellett róla készítenem. Átgondoltam, mikkel vagyok elégedett, mennyire teljesültek a céljaim.
Össze kellett gyűjtenem, miért szeretem a munkámat, pl. emberekkel dolgozni, gyerekekkel foglalkozni, közösséghez tartozás, változatosság. Össze kellett írnom, milyen sikereket értem el pályám során, pl. tanítványaim sikeres nyelvvizsgái, érettségijei, felvételijei, pozitív visszajelzések diákoktól, szülőktől. Meg kellett vizsgálnom, hogy melyek a külső illetve belső motivációim.
Tanultam arról, hogyan érdemes a kudarcokat kezelni. Ami nekem bevált: a jövőre fókuszálás, korábbi pozitív élmények felidézése, külső rend teremtése, hogy belül is rend legyen, kimozogni-kiírni magamból a feszültséget.
Végül a pozitív pszichológiáról esett szó. Szerintem ezt sok esetben alkalmazom is az életemben. Pl. nem rágódom túl sokat a múlton, inkább előre tekintek. Keveset elemezgetek, inkább cselekszem. Ha rossz dolog történik, eléggé kiborulok, de nem szenvedek rajta sokáig, inkább továbblépek, és meglátom benne a jót. Nem másokat vádolok a kudarcokért, hanem magam teszek a saját boldogságomért.
Kaptam egy listát tele tulajdonságokkal. Ezek közül kellett kiválasztanom tízet, amelyek a leginkább jellemzőek rám. Aztán meg kellett kérnem egy külső személyt, hogy ő is válasszon tízet. Én voltam annyira merész, hogy a páromat is, és az anyukámat is megkértem erre. Érdekes volt, melyik tulajdonságok stimmeltek, és milyen tulajdonságokat választottak ők, amiket én magamra nem is, vagy kevéssé gondoltam jellemzőnek.
A Mindfullness kapcsán el kellett gondolkoznom a boldogságról. Magamat alapvetően boldog embernek tartom, elégedett vagyok az életemmel. Az viszont jellemző rám, hogy nehéz számomra az „itt és most”-ban lenni, sokszor elvágyódom térben és/vagy időben. Szeretek tervezgetni, vágyom a változásra, előre lépésre. Pedig nagyon fontos lenne a jelen pillanatait megélni, egyfajta tudatos, éber figyelemben lenni. Ehhez persze a meditáció segítene legjobban, de ez nekem még mindig nagyon nehezen megy.
A flow-ról sok szó esett a tanfolyamon. Akkor kerülünk a flow állapotába, ha olyan dolgot csinálunk, amit igazán szeretünk, és abba annyira belemerülünk, hogy az idő szinte repül, mi pedig szinte megszűnünk létezni. Én nagyon élvezem ezt az áramlást, kiteljesedést, amit talán leginkább írás és tánc (zene, mozgás) közben tudok megélni.
2021. március
(A bejegyzést nógrádi képekkel illusztráltam, amelyek még a tavaszban készültek.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése