Tavasz, kert, buli...

Örömmel jelenthetem be, hogy végre a Börzsönybe is megérkezett az igazi tavasz! (Így március utolsó hétvégéjén azért itt volt már az ideje.)

A tavaszi naaagy rendrakásnál nálam az az elv, hogy bent kezdjük és fokozatosan haladunk kifelé. Amikor kész volt a ház, következett a terasz. Ha néha-néha be is gyújtunk, már nem kell akkora helyen tárolni a tűzifát, ezért azokat csak egy kis kupacba rendeztük.

Lesúroltam az asztalt, székeket, ládát, fogast, majd a ház előtti padokat. Kimostam az itteni textileket, kiporszívóztam a kanapét. Aztán a porszívóval körbevonultam az egész ház körül, különös tekintettel a szúnyoghálókra, ablakkeretekre. A magasabb részeken seprűvel szedtem le a koszt és a pókhálókat. Lesúroltam a kinti párkányokat, korlátokat.

Kikerült a függőágy a két diófa közé. A lányok újra kint hintáznak, tornáznak, fára másznak. Előszedtük a pincéből a kerékpárokat, a javításuk azonban még várat magára. 

Végre kintre lehet teregetni a ruhákat, így sokkal hamarabb megszáradnak a napon-szélben, és isteni lesz az illatuk! (Soha nem fogok szárítógépet venni!) 

Napos időben kint lehet már enni a teraszon. Aki pihenni akar, az elvetődik a kanapén vagy a nagy rattan fotelben.

Kende létrára állt, és kitakarította az ereszekből a faleveleket meg egyéb trutymát, Tündér pedig felmászott a ház tetejére. (Amúgy is szeret ott ücsörögni.) A meredek tetőről az eső ugyanis lemossa a szennyeződéseket, de a kisebb lejtésszögű terasz-tetőn megállt a kosz. Ezt kaparta le mindenféle célszerszámokkal (pl. drótkefe ill. nokedli szaggató lapát J ).

Még a sufniban és a pincében van elég nagy kupi, de ami késik, nem múlik.

A konkrét kerti munkálatokat a zord időjárás igencsak hátráltatta. Visszajött egy időre a tél, fagyok voltak éjjelente, hózápor jött meg szélvihar, minden, amit csak el tudtok képzelni.

Amikor aztán kissé enyhült az idő, elkezdtük a kert rendbetételét. A tél során letöredezett ágakat, gallyakat szedtük össze. A nagyobbak a gyújtósba mentek (hatalmas kupac gyűlt össze), a kisebbek a komposztra. 

Ahol túl nagy volt az avar, az egy részét szintén hátra talicskáztuk. (Mi ősszel nem szoktuk összegereblyézni a lehullott faleveleket, hogy táplálják a talajt.)

Rendbe tettük a kerítések mentét, lemetszettük a szőlőt, a futórózsákat. A fügebokrot idén is megszabadítottam az indáktól.

Végre megjelentek nálunk az első virágok! Először a kapu közelében a hóvirág, aztán az egész kertben az ibolya meg egy fehér virág, amit hófényként azonosítottam be. Végül nyílni kezdett a százszorszép.

Az a baj, hogy a nyugati részen mindig előbújik a földből sok hagymás növény, de a fény hiánya miatt ott sosem bontanak virágot.

Garázdálkodtunk egy kicsit a közeli gazdaboltban. Beszereztem néhány gyönyörű szobanövényt. Ezeket elültettem, a régieket átültettem, a polcok-szekrények tetején most fehér, sárga, lila, ciklámen virágok és zöld növények pompáznak.

Almáskertből szedtünk barkát és aranyeső-ágat (sajnos egyik sincs a kertünkben, persze később majd lesz). Az asztal húsvéti díszítést kapott, előkerültek a mindenféle tojások és nyuszik.

Vettem egy nagy zsák virágföldet és Kincsővel egyik nap naaagy cserép-beültetős-vetős bulit csaptunk. Elhatároztam, hogy minden szebb cserépbe, amit csak találunk, rakunk valamilyen magot. Az agyagedényekbe fűszernövények kerültek: majoránna, bazsalikom, menta, citromfű, rozmaring és metélő-petrezselyem. 

Törökszegfűt és violát nagyobb bödönökbe raktunk. 

Ágitól egy székért cserébe kaptam cuki kis zöld izéket, ők kerültek a legkisebb cserepekbe. A telet túlélő kövirózsákat külön cserepekbe tettük.

A palántázásnak, veteményezésnek is nekikezdtünk, de erről majd a következő bejegyzés fog szólni.

 

2021. március