Valahogy
mostanában eléggé elbénáztuk a farsangot. Igazából a máriahalmi-únyi, valamint
a széplaki időszak óta kikopott az életünkből az össznépi jelmezbe öltözés. Azokban
az években nemcsak iskolai farsangokon vettünk részt, de volt, hogy a baráti
társaság szervezett ilyet, lett farsangja a családi napközinek, de nagyszabású
falu-farsangon is buliztunk.
Az óvodában
cigánylány meg indiánlány voltam, alsó tagozatban varázsló és Ludas Matyi,
felsőben pedig egy nem túl fantáziadús kertész. Onnantól kezdve aztán megszűntek
az egyéni jelmezek, viszont hetedikben az osztályunk, ahol csupán 7 fiú volt,
viszont 22 lány, közös előadással készült. Adta magát, hogy az akkor népszerű Honky
Tonk Woman-t adjuk elő; a fiúk lettek a Z’zi Labor, mi pedig a Veresegyházi
asszonykórus. Ezzel megszereztük az első helyet és a tortát.
Legközelebb a
gimnáziumi bolondballagáson öltöttem magamra egy meghatározhatatlan jelmezt,
ami svájci sapkából, kerek szemüvegből és csíkos matrózpólóból állt.
Egyetemistaként az egyik csoport-bulira volt kötelező jelmezben érkezni, ahol
én krétaporos arcú, rúzs-piros szájú, egyik szemével síró, a másikkal nevető
bohóc lettem.
Ezután már csak
anyukaként farsangoztam. Máriahalmon az osztályommal keleti nőknek-férfiaknak
öltöztünk: a szultánok (vagy pasák, basák, mindegy is) turbánban, bő bugyogóban
letelepedtek a színpadra, mi pedig hastáncosként libegtük körül őket. Nagy
sikerünk volt. Únyon az iskolában a szülők közül csak én viseltem jelmezt. Oké,
tudom, nem valami eredeti ötlet, de ekkor is bohóc lettem. A családi napközis
ünnepen én voltam a Tűz (hosszú, bő, vörös ruhámban, arcfestéssel), Széplakon
pedig egyszer indiánként jelentem meg.
Kutatok
emlékeimben, hogy a gyerekeim eddig milyen jelmezeket választottak maguknak.
Virág volt indián, hastáncos, bohóc kétszer is, és az én páromként Víz.
Széplakon a barátnőivel együtt diszkós csajoknak, következő évben pedig
dámáknak öltöztek. Kende szinte minden évben valami harcos, huszár, ősmagyar vagy
vadász lett, aztán egyszer tűzoltó is. Csillag törpe, királylány, szivárvány,
angyal, és bohóc volt (úgy látszik ez családunk legnépszerűbb jelmeze, egy
pszichológus biztosan jól ki tudná elemezni…). Ilus nevéhez méltón tündér,
törpe, hastáncos, és tűzoltó. (A felsorolásból látszik, hogy a jelmezek sokszor
testvérről testvérre öröklődtek).
A tavalyi
nógrádi farsangon került sok Kincső hivatalos debütálására, méghozzá
kertészként, idén pedig cica lett, méghozzá rózsaszínű. A stylist, a sminkes, és
a fodrász feladatait mindkét esetben egy személyben a nővére, Csillag vállalta
be. Érdekes, de Ilusnak se tavaly, se idén nem volt kedve a jelmezes
beöltözéshez, és ezt tiszteletben is tartottam (bár Sherlock Holmes halványan
szóba jött, Kende kalapjával és Zoli régi pipájával, de aztán mégsem).
Kende sok év
kihagyás után tavaly egy igencsak ötletes jelmezt talált ki. Nyakába akasztott
egy képkeretet, benne saját kiskori fotójával, és teljesen hétköznapi ruhában
lépett a színpadra. Mindenki találgatta, vajon ki lehet, aztán nagy volt a
nevetés, mikor kiderült: ő egy képviselő (kép-viselő)… Az a hagyomány a
nógrádi iskolában, hogy a nyolcadikosok nem öltöznek be jelmezbe, hanem a
középiskolások szalagavatójához hasonlóan egy keringőt adnak elő. Kíváncsi
voltam, Kende idén hogyan lejti majd a táncot csokornyakkendőben, de erre
mégsem került sor. „Személyi okok miatt” úgy döntött, nem vesz részt az
osztály-táncon – és én természetesen ezt a döntést is tiszteletben tartottam.
Családunkból az
idei farsang első számú sztárja egyértelműen Csillag volt. Lányomék előadása
mintha a mi régi hetedikes produkciónkra rímelt volna. Az egész osztály
beöltözött náluk, fiúnak is, lánynak is. Méghozzá úgy, hogy a lányok elöl
lányok voltak, hátul pedig fiúk, a fiúk meg épp fordítva. Tehát Csillagnak elöl
szép hajfonatai voltak, meg piros kötény, mikor viszont megfordult, fekete
ingje volt, és nyakkendője. Az ellenkező nemű arcot, ami gumival lett hátulra a
fejekre erősítve, mindenki magának festette meg. Szerintem az övé kiköpött
Justin Bieber lett!
Közösen előadtak
egy táncot az „Egy szoknya, egy nadrág” című fim zenéjére: „Micsoda nő ez a férfi…”
Igyekeztem objektíven nézni a produkciót, de még így elfogulatlanul is az a
véleményem, hogy nagyon jók voltak. Nemcsak az osztálytánc stimmelt, hanem a
helyezés és a nyeremény is. Elsők lettek, tortát kaptak, ráadásként még finom
pizzát is. A tombolán pedig Kincső egy nagyon szép kék kerámia-virágtartót
nyert.
Ha azt hiszitek,
hogy ezzel véget ért a fárasztó nap, akkor tévedtek. Ekkor kezdődött csak el a
haddelhadd. Ugyanis épp úgy esett, hogy erre a napra esett Kincső lányom 8.
születésnapja is. A családi köszöntés most szombaton lesz, de a bulit pénteken rendeztük.
Buli, ugyan már, gondoltam először magamban lazán, hiszen eleinte arról volt
csak szó, hogy összesen kettő barátnője jön el. Aztán később csatlakoztak az ő
fiútesóik is. Ja, meg akkor már Csillag egy osztálytársa is hadd jöjjön el. Jöjjön…
Így összesen
kilenc gyerek randalírozott a 35 nm-es tetőtérben. Igazából sokkal nagyobb
zajra számítottam, de ők egész elviselhetőek voltak. Először a farsangról
csóringált lufi- és szalag-dekorációkkal feldíszítették a gyerekszobát. Aztán
Dixit-eztek, majd rajzversenyt rendeztek maguknak (zsűrivel, díjakkal, stb.).
Én pedig szép lassan elszundítottam lent a földszinten. Arra a gondolatra
ébredtem, hogy jaj, elaludtam, mi lesz így a fánkból? Farsang tiszteletére
ugyanis bedagasztottam előre egy csomó fánktésztát, amit aztán este 11-kor
álltam neki kisütni. Házi baracklekvárral megette a gyerekcsapat.
Tettem korábban
nekik egy felelőtlen kijelentést, miszerint nem fogom őket az ágyba
parancsolni, addig maradnak fent, ameddig csak akarnak. Persze meg voltunk róla
győződve, hogy éjféltájban csak kidőlnek. De nem! El nem tudom képzelni, hogy
bírták ilyen sokáig, nekem a szemem majd leragadt már, de ők fél 3-kor (!!!)
kezdtek csak el készülődni. Kilenc gyereknek ez minimum fél óra, úgyhogy 3
körül kerültünk az ágyba. Másnap viszont 6-kor kellett kelni; ők mentek az
apjukhoz, mi meg hullafáradtan túrázni Budaörsre. Erről fog szólni a következő
bejegyzésem…
2018. február
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése