A múltkori „életiskolás”
közjáték után most tovább folytatom marokkói kalandjaink elmesélését (tényleg
voltak izgalmas történések, majd meglátjátok a harmadik részben!). Most azonban
arról olvashattok, mit érdemes enni-inni az észak-afrikai országban, és milyen
kézműves alkotásokat lehet megcsodálni (kellő pénzmag esetén megvenni) a
bazárban.
Ha Marokkó,
akkor a legjellegzetesebb étel a tajine (ejtsd: tadzsin). Ez tulajdonképpen többféle
étel összefoglaló neve, amik egy speciális sütőedényben készültek. Az edény
olyasmi jellegű, mint a római tál, csak kúp alakú a fedője; agyagból készült,
és lehet natúr vagy mázas is. Az alsó részének közepére rakják a húsféleséget, amit
előtte jól befűszereztek, és félig előpárolják. Utána körben ráhalmozzák a
különféle, többnyire csíkokra vágott zöldségeket (padlizsán, cukkini, répa,
krumpli), és ez így mind együtt párolódik meg.
Ők alágyújtanak, és szabad tűzön
készítik el, de a sóval meglehetősen fukarul bánnak. Mi is vettünk ilyen edényt,
meg jellegzetes kinti fűszerkeveréket is, beleraktuk itthon a csikótűzhely
sütőjébe, és visszaköszöntek a finom marokkói ízek. Érdekes, annyit beszéltünk odakint
a kuszkuszról, de végül kihagytuk. Viszont egyszer ettünk lencse-krémlevest,
ami isteni finom volt.
Desszertnek
általában mandarint kínálnak. Mi is vettünk a piacon mandarint, banánt,
gránátalmát, mert ez ott olyan, mint nálunk az alma, körte, szilva. A
marokkóiak mindenhez árpa-kenyérkét (kessrát) adnak, ez egy lapos lepényszerűség,
ami frissen sütve a legjobb; pár órával, pláne nappal később megszikkad, és már
csak tunkolásra jó.
Arab ország lévén a baklava jellegű sütemények nagyon
népszerűek itt, melyek lényege valamilyen csonthéjas (dió, mogyoró) és rengeteg
cukor. Nekem ezek borzalmasan édesek, pedig én édesszájúnak tartom magamat. A
cukrászdák kínálata igen gazdag, és lehet dekára kimérve csokis édességet is
venni.
Na, elég legyen
az evés témájából, mert már most csorog a nyálam a sok finomságra gondolva! De
mi a helyet az innivalókkal? Az ország ivóvízkészlete nagyon csekély, és ami
van, azt sem ajánlják a turistáknak. A helyiek a falikutakból isznak, vagy a
nagyobb városok főterén látható, bőrtömlőjéből vizet áruló fura fazontól
veszik. Mi boltból vettünk palackozott ásványvizet, de vittünk magunkkal
víztisztító tablettát is. (Zoli szerint akár pocsolyából származó vizet is tökéletesen
megtisztít egy óra alatt.)
Jellegzetes
italuk még a tea, a vendégeket mindenütt ezzel kínálják. Mi is sokszor kaptunk,
de csak egyszer ízlett a zöld mentatea. A többi helyen vagy brutálisan édes
volt, inkább teás cukor, semmint cukros tea, másutt meg kesernyés. Amit nem
szabad kihagyni, az a frissen facsart narancs- (meg más egyéb gyümölcs-)lé, a
hazaihoz képest töredék-áron.
A piacokon
illatos fűszereket kínálnak kosarakban, kupacokban, száll az illat-ár! Sáfrány,
koriander, római kömény, gyömbér, chili, kurkuma… A Rózsák völgyében rózsából készült
olajokat, krémeket árulnak, és jellegzetes marokkói termék az argán olaj, a bőr
és a haj elixírje. Természetes parfümök garmada kínálja magát a bazárokban.
Hát igen, a
többi észak-afrikai meg közel-keleti országhoz hasonlatosan Marokkó
leghangulatosabb része mindenütt a bazár. Ezek az emberek két dologhoz értenek
igazán: a kézművességhez és a kereskedelemhez.
Bejártuk a négy
nagy királyvárost, és a medina mindig tudott nekünk újat mutatni. Ha az ember
nem dúskál a pénzmagban, akkor is megéri a sikátorokban sétálni, és megcsodálni
a sok kézműves remeket.
Például a keramikusokat, akik a fentebb említett
tajine-edényeket is készítik. Olyan színpompás és gazdag mintájú a kínálatuk,
hogy talán jobb is, hogy nem volt nálam annyi pénz, mert képtelen lettem volna
választani. Türkiz? Téglavörös? Vagy napsárga?
Ügyes kézművesek
a szőnyegszövők is. Sokat beszélgettünk egy szőnyegárussal, és megnéztünk egy
berber szőnyegkészítő-bemutatót, ahol az asszony a szemünk láttára kártolta a
gyapjút (teve, juh), egyszerű kézi orsón fonta a fonalat, majd ott helyben
szőtte a tarkabarka szőnyeget.
Megkaptuk a magyarázatot a minták szimbólum-rendszerére
is, hiszen ezek náluk sohasem öncélúak, nemcsak a díszítést szolgálják, hanem minden
egyes apró részletnek megvan a maga jelentése.
Sokat említettem
a színeket, amiket a helyiek csupa természetes anyagból állítanak elő. A kéket indigóból,
a sárgát sáfrányból, a zöldet teából. Ezekkel festik a turbánokat, a
kaftánokat. Festék az emberi testre is kerülhet: szinte minden sarkon hennafestő
nők kínálják szolgáltatásukat.
Színesek még a
várfal mellé kiterített bőrök is. Mielőtt odakerülnének, először lekaparják
róluk a szőrt, cserzik és festik (derékig a gusztustalan lében állva). Ezt egy
tetőteraszról lenézve lehet a legjobban megcsodálni. A bűz elviselhetetlen, az
ember undorító trutymában lépked, de mégsem lenne érdemes kihagyni ezt az
egyedi élményt.
A kézművesek
nemcsak ott árulják, hanem aprócska műhelyeikben helyben készítik el termékeiket.
A kíváncsi turista beleleshet a hímzés, a fafaragás, vagy a zsinórkészítés
rejtelmeibe. Nagyon tetszettek a lágy esésű női ruhák és a díszes papucsok
(mindennapos használatra azért ezeket nem igazán ajánlanám).
Férfiasabb árut
nézhetünk a fémműveseknél, például tőröket, lőfegyvereket; Zolinak végül is egy
kövekkel kirakott fújtatót vettünk. Gyönyörűek az ékszerek, főleg a lógós
fülbevalók, valamint a csipkeszerűen áttört lámpák (sajnos nem tudtuk volna
hazahozni a hátizsákunkban).
A boltok nemcsak
mai kézművesek termékeivel, de régiségekkel, valóságos műkincsekkel vannak
tele. Egy ilyen látogatás felér egy múzeumi tárlat-szemlével.
Marokkóban
nincsenek is igazán nagy áruházak, a modernebb dolgok is a bazárban kaphatók.
Vicces látvány a cserépedény mellett a műanyag vécépumpa, a kendők
szomszédságában a kínai-piac jellegű (szerintem tuti hamis) sportruházat, sőt, kombinálják:
láttunk Adidas kaftánt is! A mekneszi kapu közelében pedig egy mosógép-árus
kínálta a gépeket, röhejes látványt nyújtva (gondoljunk a kiszáradt
folyómedrekre és a krónikus vízhiányra).
Ha az embernek a
tajine-sütő meg fújtató vásárlásától kiürül a pénztárcája, de szeretne
hazavinni az kis szuvenírt, a következőket javaslom. Apró, tajine-sütő formájú
sótartó, kéz-alakú kapu-kopogtató, fémkeretes kistükör, gyöngydíszes dobozka, rózsaolaj,
ámbra-tömböcske… De ha útitársunkra, Nórira hallgattok, vegyetek inkább hűtő-mágnest!
Van itt faragott kapus, csempemintás, tevés, papucs-formájú, a kínálat határa a
csillagos ég…
2018. február
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése